Általam vagy, mert meg én láttalak, s régen nem vagy, mert már régen nem látlak. Holnap kezdődik a félév, ami nem csak azért lesz érdekes mert dolgozom, vagy mert megint szörnyű lett az órarendem, hanem mert bár bevallom őszintén rettentően utáltam, gyűlöltem még a gondolatát is néhány hónapja, de igen, újra találkozni fogunk. Már nem a harag, a fájdalom, nem, nem is a szerelem, hanem valami egészen más érzés fog el amikor eszembe jutsz. Mert minden nap eszembe jutsz, na persze nem úgy mint korábban, amikor kétpercenként megláttam egy helyet, egy arcot, egy hangot, és beugrott, hogy igen, itt voltunk már, együtt. Most írok neked utoljára, mert ezt a korszakot végleg lezártam magamban. Az elmúlt hónapokban elfogadtalak olyannak amilyen vagy, elfogadtam hogy mást szeretsz, de önmagam, önmagam nem fogadtam el. Hiszek benne hogy változtam, és itt nem csak a külsőségekre gondolok, jobb ember szerettem volna lenni. Köszönöm, mert ezt neked köszönhetem. Az elmúlt másfél év rádöbbentett arra, hogy ideje felnőnöm. Belefáradtam a gyerekes csatákba, a szélmalomharcba, abba, hogy a nő akit szeretek teljesen másképp látja a világot. Te is és én is megérdemlem azt, hogy egy olyan ember legyen mellettünk, aki kiegészít, boldoggá tesz, akivel még a legrosszabb pillanatban is töretlen a bizalom. Nagyon sok dolgot újraértékeltem, tudom, rengeteg dologban hibáztam, mégsem bántam meg semmit. Ez az egész vezetett oda, ez segített azzá válni ami ma vagyok. Részem lettél, de az életemnek nem vagy része többé.

A várakozás nem egy pöttyöslabdával megspékelt kívánságműsor, várhatsz a vonatra, várhatod a pizzafutárt vagy éppen az egy hete késő menzeszed, egy valami mindegyikben közös, a tehetetlenség. A héten megint elkezdtem olvasni a Mester és a Margaritát, Bulgakov persze zseniális, nem is untatlak mert nyilván olvastad, a lényeg, hogy most is a pályaudvaron ülök, de ahelyett hogy olvasnék, neked írok. Megnyugtat. Az a legszebb az egészben, hogy fogalmad sincs róla, talán soha nem is lesz. Sőt igazából, őszintén szólva elég nagy esélyt látok rá, hogy tényleg soha nem lesz, mert hát na, tudod, van ez az izé, hogy beleszerettél valaki másba, tulajdonképpen akkor, ne szépítsük, amikor még együtt voltunk, hát ez azért eléggé fáj meg ilyesmi, és nem olyan dolog amit ellehetne felejteni, vagy meglehetne bocsájtani. Értsd, nem, tényleg nem lehet, de nem azért mert ez akkora bűn lenne, nyilvánvalóan teljesen természetes reakció, ha nem szeretsz már valakit, akkor opcionálisan adott a lehetőség hogy szeress mást. Ez van. Hagyjuk is, hiszen eltelt 3 hónap, tudom hogy boldog vagy, és én, és hát én vagyok Majka, aki nem halt bele. Elvagyok, nem vagyok oda meg vissza, de igyekszem lefoglalni magam, arra gondolok, hogy ne gondoljak semmire. Várom a buszt és a semmire gondolok, mert olyan már nincs és nem is lesz, hogy te meg én.

Nem írtam már majdnem egy hónapja, persze minek is hazudnék, írtam, minden nap írtam, csak nem gépeltem klaviatúrába. Mert tudod, hogyne tudnád, gyűlölök túrázni, főleg feleslegesen, de ma, most, elkapott valami, lehet Esterházy rántott magával kicsit felfelé. Van egy nő, lehet gyűlöl, de nem szeret. Haja mindig kócos, bőre száraz mint a smirgli, ennek okán sebes, vérző, mivel ő bizony úri nő: borotválja légies lépteinek hordozóit. Emlékszem amikor elmentünk egy éve, talán pont egy éve, igen, szóval elmentünk egy fesztiválra. Utáltam. Persze nem úgy, mint mondjuk a malacfület, hanem inkább úgy, mint a felolvadt fagyit. Olyan volt mint az egész kapcsolatunk: egy illúzió, egy jónak induló érzés, ami nagyon jó is lehetett volna, de végül jó nagy szar lett. Egy szó mint száz, ez a nő már nem szeret. Rám unt, dosztig, ennyi volt, volt már ilyenben részem, kellemesnek nem mondható, kevésbé szofisztikáltan szólva kurva rossz érzés. Én meg ülök ölbe tett kézzel, ami még csak nem is az ő öle, nem szól, nem kiabál, nem sír, csak nevet, de nem az én nevem, hanem egy másik férfiét foglalja ötös jambikus sorokból álló versszakokba. Nem hinném már el egy szavát sem, mégis napestig elhallgatnám, azon a cigarettától rekedt hangján, azt hallgatva szeretném fürkészni minden apró hazugságát.

Soha nem fogunk már együtt kezdet fiaira menni, soha nem fogunk már együtt bl döntőt nézni, soha nem fogunk már együtt végigszaladni csurom vizesen a lakáson, soha nem fogunk már együtt agymenőket nézni, soha nem fogunk már együtt elmenni a fecskébe, soha nem fogunk már együtt színházba menni, soha nem fogunk már együtt megenni egy kakaóscsigát, soha nem fogunk már együtt elmenni az ikeába, soha nem fogunk már együtt csókolózni az esőben, soha nem fogunk már együtt enni éjjel anyukád sajttortájából, soha nem fogunk már együtt leszakadni az ágyaddal, soha nem fogunk már együtt állatkertben kecskéket simogatni, soha nem fogunk már együtt ülni az ablakodban, soha nem fogunk már együtt salátát venni zsömitől a rukkolában, soha nem fogunk már együtt éjjeli star wars premierre menni, soha nem fogunk már együtt játszani az unokahugommal, soha nem fogunk már együtt várni a gépedre hogy elinduljon, soha nem fogunk már együtt ebédelni az anyukám mondtában, soha nem fogunk már együtt rohanni reggel a suliba, soha nem fogunk már együtt szorongani ákos mercijének hátsó ülésén, soha nem fogunk már együtt snoopy filmet nézni, soha nem fogunk már együtt elmenni pho levest enni, soha nem fogunk már együtt citromot csavarni a limonádéhoz, soha nem fogunk már együtt játszani cicóval az ágyadban, soha nem fogunk már együtt sörözni palikával, soha nem fogunk már együtt fesztiválra menni, soha nem fogunk már együtt bulgurt keresni a cbaban, soha nem fogunk már együtt teliholdat nézni az erkélyemről, soha nem fogunk már együtt órákon át quiz up-ot játszani, soha nem fogunk már együtt jakuzzizni, soha nem fogunk már együtt kindertojást enni, soha nem fogunk már együtt pózolni egy képhez instagramra, soha nem fogunk már együtt könyveket böngészni egy könyvesboltban, soha nem fogunk már együtt kézenfogva sétálni, soha nem fogunk már együtt összebújni amikor félelmetes a fear the walking dead, soha nem fogunk már együtt kutatni a pólóm után a szobádban, soha nem fogunk már együtt oszkározni, soha nem fogunk már együtt palacsintát sütni, soha nem fogunk már együtt piacra menni, soha nem fogunk már együtt csokit enni a másik hasáról, soha nem fogunk már együtt vonatozni 3 órát, soha nem fogunk már együtt írni a másik cipőjének talpára, soha nem fogunk már együtt kutatni a töltőd után, soha nem fogunk már együtt sörözni az erzsébet téren, soha nem fogunk már együtt cigizni a c előtt, soha nem fogunk már együtt csillagokat nézni az apukáddal, soha nem fogunk már együtt átmenni az ismerkedős kanyaron a margit hídon, soha nem fogunk már együtt szakdogát leadni, soha nem fogunk már együtt ajándékokat venni,  soha nem fogunk már együtt fürdeni a kádban, soha nem fogunk már együtt énekelni amikor hajat szárítasz, soha nem fogunk már együtt bob burgert nézni, soha nem fogunk már együtt szabó ervinbe menni, soha nem fogunk már együtt belegabajodni a függönybe, soha nem fogunk már együtt limonádézni a kertemben, soha nem fogunk már együtt kasabiant hallgatni, soha nem fogunk már együtt keresni neked zsepit, soha nem fogunk már együtt várni a pizzára, soha nem fogunk már együtt diskurzusanalízis házit írni, soha nem fogunk már együtt várni a karácsonyra, soha nem fogunk már együtt fogat mosni, soha nem fogunk már együtt táncolni, soha nem fogunk már együtt várni a metróra, soha nem fogunk már együtt múzeumba menni, soha nem fogunk már együtt takarítani, soha nem fogunk már együtt átaludni egy délutánt, soha nem fogunk már együtt labdázni a kutyámmal, soha nem fogunk már együtt nevetni a szintin, soha nem fogunk már együtt kávézni az ágyban, soha nem fogunk már együtt bálba menni, soha nem fogunk már együtt sütit sütni, soha nem fogunk már együtt cipőt venni az andrássyn, soha nem fogunk már együtt oldalt váltani a naptáron, soha nem fogunk már együtt elmenni mádra a borfesztiválra, soha nem fogunk már együtt szenvedni a 40 fokban, soha nem fogunk már együtt fagyizni a városmajorban, soha nem fogunk már együtt árnyékokat mutogatni a lámpafénynél, soha nem fogunk már együtt cigit sodorni a trapézban, soha nem fogunk már együtt levelet feladni a postán, soha nem fogunk már együtt állni a sparban a sorban, soha nem fogunk már együtt villamosozni a duna parton, soha nem fogunk már együtt összebújva állni télen a moszkva mozgólépcsőjén, soha nem fogunk már együtt csipszet venni a mannában, soha nem fogunk már együtt figyelni hogyan discoznak az állataid, soha nem fogunk már együtt évfordulót ünnepelni, soha nem fogunk már együtt izgulni a vizsgák miatt, soha nem fogunk már együtt hógolyózni, soha nem fogunk már együtt feküdni snoopyn, soha nem fogunk már együtt shaket venni az astórián, soha nem fogunk már együtt nyaralást tervezni, soha nem fogunk már együtt rendelni az arribaból, soha nem fogunk már együtt ágyneműt húzni, soha nem fogunk már együtt hangyákat vadászni, soha nem fogunk már együtt cigit venni, soha nem fogunk már együtt sanyit a macskát nézni, soha nem fogunk már együtt kiülni a millibe, soha nem fogunk már együtt sültkrumplit sütni, soha nem fogunk már együtt grimaszokat vágni a tükörbe, soha nem fogunk már együtt várni az éjszakai buszra, soha nem fogunk már együtt tejbregrízt csinálni, soha nem fogunk már együtt kimenni a nagymamád elé a keletibe, soha nem fogunk már együtt cipőkanalat keresni, soha nem fogunk már együtt thai fűszereket venni, soha nem fogunk már együtt elsétálni megnézni a műjégpályát, soha nem fogunk már együtt napozni egymás napszemüvegében, soha nem fogunk már együtt avokádókrémet csinálni, soha nem fogunk már együtt elmenni meglátogatni bendegúzt, soha nem fogunk már együtt szilveszterezni, soha nem fogunk már együtt társasozni,soha nem fogunk már együtt bolyongani az ázsia áruházban, soha nem fogunk már együtt kimenni vízért a konyhába, soha nem fogunk már együtt új emailcímet csinálni, soha nem fogunk már együtt szeretkezni, soha nem fogunk már együtt agonizálni azon hogy hívják majd a gyerekeinket, soha nem fogunk már együtt ébredni, soha nem fogunk már együtt megöregedni, soha nem fogunk már együtt elmenni a fűvészkertbe.

Jó lenne, ha megjavulnék, vagy legalább az életem tenné. Tegnap volt épp egy hónapja, bár tudod, az érzéseket nem szavatossági időben mérik, tegnap volt egy hónapja hogy megbeszéltük, nem bírjuk tovább. Ma is megelőztem a reggelt, lassan már hozzászokom, a járdát meg amúgy is szétverik minden nyáron, szóval nem kell izgulni, jobb így. Vettem volna két kiflit, kávét, még egy csomag maomamot is, mert tudom hogy szereted, de nem csak a maomammal vagy így, hanem azzal is akivel helyettem ébredsz. Kiegyeztem magammal egy kávéban, jó társaság volt, igaz kicsit hideg, kicsit másnapos, de mindketten megkaptuk azt amire vágytunk, ő a százas cigim mellékízét, én pedig a gyors kiábrándulást. Magam mellé vettem Baudelaire-t, emlékszel, te mutattál be neki, tudom, mindig mondtad, hogy kezeljem fenntartásokkal, de mostanában én sem csinálok mást, mint úszok a mesterséges mennyországokban. Félúton vettem észre, hogy otthon hagytam az egy hónapja lejárt életem, persze jött a kaller, az a kedves, mosolygós fajta, illetve mondhatjuk úgy, kettőnk közül csak ő mosolygott. Rámutattam Baudelaire-re, majd hangos anyázások közben leugrottam két csöves mellé a legközelebbi járdaszigetre. Szabó E. sem volt már messze, bár őszintén csak neked csak most elárulom, féltem hogy összefutunk. Szakítottunk, de rám mégsem te szakadtál, hanem az eső, mégsem bánom hogy eláztam, úgyis rámfért már egy kiadós hidegzuhany. Fordult az ajtó, volt előttem három csaj, tipikus, meggyötört BTK-s arcok, emlékszel mennyit gondolkodtam rajta, hogy miért nem lettem én is egy, már nem csaj, hanem bölcsész. Csattant a bélyegző, számla, hátralékbefizetés, és nem csak a sorom, de el ne felejtsem a söröm is elfogyott, nem baj, lesz hely, Baudelaire itt marad, itt marad vele a második oldalra írt üzeneted, "S.-től, szerelmemnek".

Talán szerda, nem is, kedd, igen kedd volt, egész biztosan kedd volt, mert akkor mondtam el századjára is hogy fontos vagy nekem. Éppen hazafelé tartottam, pedig a szigony utca nem a legjobb hely az érzéseidről beszélni, ordítottam a telefonba, ordítottam a a világ felé igen bazdmeg fontos vagy nekem. Épp csak hazaértem, te rámbasztad a telefont, az utolsó szelet hideg pizzán pedig nem sonka gomba vagy kukorica fogadott, hanem a teljes értetlenség. Végre, végre értsd meg végre hogy isten halott, nélkülem nem lesz jobb, és az utolsó dolog amit vili bácsi magdi anyustól hallott, egy koppanás volt. Tudom hogy mindig lesz olyan aki vágyik rád, tudom hogy sokakat megőrítesz, de te vagy az egyetlen aki megértesz. Emlékszel amikor egyszer anyám rajtakapott minket? Nem bírt utána egyedül hagyni veled, azt mondta azért, én is csak utólag hallottam tőle mikor már elmentél, fiam, keress valakit mert boldogtalan vagy. Boldogság? Kérdeztem vissza kapásból, de jött a pofon, no nem anyámtól, hanem az élettől. Leballagtam a harmadikról, pedig ismersz, utálok lépcsőzni, most mégis muszáj volt, mert a gondnok megint veri a lányát, már háromszor kiszálltak a gyerekvédelmisek mégsem történik semmi, a lift meg rossz, szóval leballagtam, s becéloztam a legközelebbi dohányboltot. Tudom, hogy néha majdnem megfulladok tőle, tudom hogy szeretnéd ha letenném végre, de értsd meg, olcsóbb egy pakli szofi mint hazamenni és századjára is beszopni hogy minden rendben lesz, hogy végre tényleg minden rendben lesz. Szóval bementem, a dekoratívnak még véletlen sem mondható hölgyemény elkérte a személyim, hogyne kérte volna el, hiszen tudod hogy lassan 25 leszek de még mindig nem nézek ki 18-nak. Mindig azt mondod milyen jól áll, olyan kisfiús, én pedig mindig megkérlek rá hogy kezelj férfiként, eltudom dönteni mit akarok, eltudom dönteni hogy veled, igen veled, nem mással akarok lenni, és örülnék ha végre nem úgy kezelnél mint egy óvodást aki éppen egy csomag turbórágót készül venni. Mellettem egy férfi egy részeg sráctól kéreget, mert elmondása szerint kirabolta egy állat a Népszínház utcában. Rögtön az jut eszembe, hogy vajon milyen állat, kenguru-e, tapír talán vagy esetleg barázdabillegető, de a srác csak annyit válaszol, hogy "Dehogy raboltak ki téged, simán csak csöves vagy." Még látszanak a csillagok, bár elég nagy a fényszennyezettség, az Üllői útról pedig idehallatszik a lassan beinduló forgalom. Én vagyok a pesti Travis Bickle, hallok mindent, aki hallgatok. Tudod most abba a kis kék füzetbe írok amit tőlem kaptál, aztán hozzám vágtad, amikor részegen azt ordibáltam, hogy a kurva anyád. Neked írok, mert tudod, hogy nem mondtam ilyet az elmúlt egy évben, de szeretlek bazdmeg. Baszdmeg javítanál ki mert néha olyan szofisztikált tudsz lenni mint, lenin mauzóleumában a felebaráti flekni, szeretlek, szeretlek bassz meg. Szeretlek, mert te vagy az életem, te vagy az egyetlen szerelmem, te vagy az, drága magány.