Jó lenne, ha megjavulnék, vagy legalább az életem tenné. Tegnap volt épp egy hónapja, bár tudod, az érzéseket nem szavatossági időben mérik, tegnap volt egy hónapja hogy megbeszéltük, nem bírjuk tovább. Ma is megelőztem a reggelt, lassan már hozzászokom, a járdát meg amúgy is szétverik minden nyáron, szóval nem kell izgulni, jobb így. Vettem volna két kiflit, kávét, még egy csomag maomamot is, mert tudom hogy szereted, de nem csak a maomammal vagy így, hanem azzal is akivel helyettem ébredsz. Kiegyeztem magammal egy kávéban, jó társaság volt, igaz kicsit hideg, kicsit másnapos, de mindketten megkaptuk azt amire vágytunk, ő a százas cigim mellékízét, én pedig a gyors kiábrándulást. Magam mellé vettem Baudelaire-t, emlékszel, te mutattál be neki, tudom, mindig mondtad, hogy kezeljem fenntartásokkal, de mostanában én sem csinálok mást, mint úszok a mesterséges mennyországokban. Félúton vettem észre, hogy otthon hagytam az egy hónapja lejárt életem, persze jött a kaller, az a kedves, mosolygós fajta, illetve mondhatjuk úgy, kettőnk közül csak ő mosolygott. Rámutattam Baudelaire-re, majd hangos anyázások közben leugrottam két csöves mellé a legközelebbi járdaszigetre. Szabó E. sem volt már messze, bár őszintén csak neked csak most elárulom, féltem hogy összefutunk. Szakítottunk, de rám mégsem te szakadtál, hanem az eső, mégsem bánom hogy eláztam, úgyis rámfért már egy kiadós hidegzuhany. Fordult az ajtó, volt előttem három csaj, tipikus, meggyötört BTK-s arcok, emlékszel mennyit gondolkodtam rajta, hogy miért nem lettem én is egy, már nem csaj, hanem bölcsész. Csattant a bélyegző, számla, hátralékbefizetés, és nem csak a sorom, de el ne felejtsem a söröm is elfogyott, nem baj, lesz hely, Baudelaire itt marad, itt marad vele a második oldalra írt üzeneted, "S.-től, szerelmemnek".