Talán szerda, nem is, kedd, igen kedd volt, egész biztosan kedd volt, mert akkor mondtam el századjára is hogy fontos vagy nekem. Éppen hazafelé tartottam, pedig a szigony utca nem a legjobb hely az érzéseidről beszélni, ordítottam a telefonba, ordítottam a a világ felé igen bazdmeg fontos vagy nekem. Épp csak hazaértem, te rámbasztad a telefont, az utolsó szelet hideg pizzán pedig nem sonka gomba vagy kukorica fogadott, hanem a teljes értetlenség. Végre, végre értsd meg végre hogy isten halott, nélkülem nem lesz jobb, és az utolsó dolog amit vili bácsi magdi anyustól hallott, egy koppanás volt. Tudom hogy mindig lesz olyan aki vágyik rád, tudom hogy sokakat megőrítesz, de te vagy az egyetlen aki megértesz. Emlékszel amikor egyszer anyám rajtakapott minket? Nem bírt utána egyedül hagyni veled, azt mondta azért, én is csak utólag hallottam tőle mikor már elmentél, fiam, keress valakit mert boldogtalan vagy. Boldogság? Kérdeztem vissza kapásból, de jött a pofon, no nem anyámtól, hanem az élettől. Leballagtam a harmadikról, pedig ismersz, utálok lépcsőzni, most mégis muszáj volt, mert a gondnok megint veri a lányát, már háromszor kiszálltak a gyerekvédelmisek mégsem történik semmi, a lift meg rossz, szóval leballagtam, s becéloztam a legközelebbi dohányboltot. Tudom, hogy néha majdnem megfulladok tőle, tudom hogy szeretnéd ha letenném végre, de értsd meg, olcsóbb egy pakli szofi mint hazamenni és századjára is beszopni hogy minden rendben lesz, hogy végre tényleg minden rendben lesz. Szóval bementem, a dekoratívnak még véletlen sem mondható hölgyemény elkérte a személyim, hogyne kérte volna el, hiszen tudod hogy lassan 25 leszek de még mindig nem nézek ki 18-nak. Mindig azt mondod milyen jól áll, olyan kisfiús, én pedig mindig megkérlek rá hogy kezelj férfiként, eltudom dönteni mit akarok, eltudom dönteni hogy veled, igen veled, nem mással akarok lenni, és örülnék ha végre nem úgy kezelnél mint egy óvodást aki éppen egy csomag turbórágót készül venni. Mellettem egy férfi egy részeg sráctól kéreget, mert elmondása szerint kirabolta egy állat a Népszínház utcában. Rögtön az jut eszembe, hogy vajon milyen állat, kenguru-e, tapír talán vagy esetleg barázdabillegető, de a srác csak annyit válaszol, hogy "Dehogy raboltak ki téged, simán csak csöves vagy." Még látszanak a csillagok, bár elég nagy a fényszennyezettség, az Üllői útról pedig idehallatszik a lassan beinduló forgalom. Én vagyok a pesti Travis Bickle, hallok mindent, aki hallgatok. Tudod most abba a kis kék füzetbe írok amit tőlem kaptál, aztán hozzám vágtad, amikor részegen azt ordibáltam, hogy a kurva anyád. Neked írok, mert tudod, hogy nem mondtam ilyet az elmúlt egy évben, de szeretlek bazdmeg. Baszdmeg javítanál ki mert néha olyan szofisztikált tudsz lenni mint, lenin mauzóleumában a felebaráti flekni, szeretlek, szeretlek bassz meg. Szeretlek, mert te vagy az életem, te vagy az egyetlen szerelmem, te vagy az, drága magány.